"Érdekes dolog visszagondolni az első lemezünkre vagy az első klip forgatásra. A lépések amiket tettünk annyira nagynak tünnek mai fejjel. Örülök, hogy a rajongóink szemmel kísérhették, hogy hogyan nőttünk fel,hogyan változtunk zeneileg és külsőleg is. Látják, hogy más a hajunk, más ruhát hordunk. Nem hiszem, hogy bárki is ismerné magát, míg nem lesz mondjuk 20 éves. Akkor kezded máshogy látni a világot, míg 15 évesen nagyon magabiztos vagy, de ez megváltozik. Amikor aláírtuk az első lemezszerződésünket, én még csak 17 éves voltam. Akkor még azt hittem, hogy ismerem a világot, de miután körültúrnéztuk a földet, rájöttem, hogy mindent kezdhetek előről. Az elmúlt évben jöttünk csak rá, hogy mit is akarunk kezdeni a Good Charlotte-tal. Szinte újrakezdtünk mindent. A kezdetekkor iszonyú ambiciózus gyerekek voltunk, szerettük a kihívásokat, bátran léptünk mindenre, míg szerintem a legtöbb középiskolás abszolút de nem ilyen. Csak az érdekli őket, hogy hol lóghatnak a haverokkal, várják a hétvégét, hogy jól berughassanak. Engem mindez nem érdekelt. Én otthol gyakoroltam gitározni, persze a szerencse is közrejátszik, hogy itt tartunk, de a nagyrésze a kemény munka gyümölcse. Nem gondoltuk az elején, hogy példakép állhatunk az ifjuság elé. Egyfolytában azzal faggatnak a zenekarok, hogy mi a siker titka. Én mindig azt mondom, hogy ha csinálsz valamit, akkor csináld teljes gőzzel. Örülök annak, hogy hallgatnak ránk. Eleinte Benji és Joel írta a dalokat. Otthol írták meg őket akusztikus gitáron. Ők testvérek és én voltam a legfiatalabb, aki csatlakozott a bandához, szóval furán éreztem volna magam, ha beleszólok a munkájukba. Az első két lemezre ők ketten írták a dalokat, de öt évi turnézás után egyre jobban éreztük egymást, úgyhogy a legutolsó albumunkhoz, már énis hoztam ötleteket nekik, és tetszett nekik a dolog. Épp ezért szól másképp a legutolsó album, mert ez már közös munka szüleménye. A következő lemezen is lesz sok meglepetés, mert rengeteg ötletünk van. Színpadra lépni mindig nagy öröm. Ha nem szeretnénk nem zenélnénk többé. Az életünk 95%-át a turnézás teszi ki. Szinte minden nap fellépünk. Kilépsz az emberek elé, és ők ott sikítanak. Ilyenkor elfelejtesz mindent. És eljössz egy olyan helyre mint Magyarország, és azt látod, hogy kívülről tudják a szöveget. És mindez 1000 km-re. Óriási érzés. Az ember ezért csinálja."